Monitorizare de presă

Căutare

Cuvânt cheie

Organ:

Tematica:



Numele cotidianului: Erdélyi Napló
Anul şi data apariţiei: 30.05.2007
Tematica: legea minorităţilor naţionale
Categoria articolului: ştiri
Autorul articolului: Bagoly Zsolt
Titlul articolului: Autonómia, állampolgárság, egyetem - Nekünk kell megharcolnunk jogainkért
Numărul fotografiilor: 0
Acces online: https://www.hhrf.org/erdelyinaplo/archivum.php?id_lapszam=262



  Nem változtak az erdélyi magyarság nemzetstratégiai céljai, de a helyzete sem a magyar politikum által minden bajra gyógyírt kínálónak meghirdetett EU-csatlakozás után, Brüsszel pedig nemhogy nem érti a helyzetünket, de nem is tanúsít különösebb érdeklődést ez irányban, derült ki az Erdély és Magyarország: két ország, egy nemzet az Európai Unióban című kolozsvári konferencián. A rendezvény fővédnöke, Gál Kinga egyértelművé tette: csak az erdélyi magyarság adhat hangot követeléseinek Brüsszelben, amely felerősíti hangját Bukarest felé is, arra azonban, hogy az érdekképviseletre nem hajlandó RMDSZ-szel szemben ez miképp lehetséges, az EP-képviselő sem tudott válaszolni.
      Másfél napon keresztül tizenkét előadó segítségével próbálták beazonosítani a résztvevők az erdélyi magyarság érdekérvényesítési lehetőségeit az EU-csatlakozás után az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány által Kolozsváron szervezett konferencián. Az előadók között volt történész, politológus, autonómiáért, állampolgárságért, egyetemért küzdő, valamint ifjúsági civil szervezeti képviselő, nemzetközi jogász, romániai és európai parlamenti képviselő, akikkel a résztvevők részben az előadások során, részben az esti műhelybeszélgetések alkalmával arra keresték a választ: miért toporog egy helyben tizenhét éve az erdélyi magyarság, és milyen kitörési lehetőségei vannak a jelenlegi helyzetből, melyben az erdélyi és a csonka-országi magyar politikum eddigi együttes tevékenységének köszönhetően leledzik.
      Az EU-csatlakozás által eredményezett új helyzet, az erdélyi magyarság érdekeinek lehetséges érvényesülése a regionalizmus folyamatában, magyar állampolgárság és területi autonómia – ezek voltak a konferencia első napjának témái. Az érdekérvényesítésnek mind a négy fenti téma egyik lehetséges eszköze, derült ki a csütörtöki előadásokból és az utánuk következő beszélgetésen, a legegyértelműbb eszközt viszont a magyar állampolgárság minden magyarra való kiterjesztésében, valamint a székely területi autonómia és az erdélyi személyi elvű autonómia törvény általi garantálásában látták a hozzászólók.
      Constantinovits Milán, a Szent István Egyetem docense nem értékelte túl az erdélyi magyarság számára az EU-csatlakozás által kínálkozó lehetőségeket, egy dolgot azonban leszögezett: míg Trianon után nem lehetett újjáépíteni a magyar–magyar gazdasági kapcsolatokat, a csatlakozás után elhárult ez elől a politikai akadály, e tényt pedig illik mindenkinek észrevenni. Ha egyeseknek ez nem sikerül, akkor észre kell vétetni velük, tette hozzá az előadó.
      Nem, pontosabban nem igazán tudunk erdélyi magyar érdeket érvényesíteni regionalizmus által, mutatott rá Bodó Barna politológus. A BBTE egyetemi előadója szerint, ha a regionalizmus mozgalom volna, segítene az érdekérvényesítésben, de nem az, hiszen nincsenek ennek érdekében működő, a politikumra számottevően hatni tudó civil szervezetek. Amíg ezek nem jönnek létre, illetve meg nem erősödnek, addig csak regionalizációról beszélhetünk, ami nem más, mint hatalmi játék, mondta Bodó, kiemelve, az RMDSZ sem tűzi zászlajára a kérdést, az egységdemagógiával hallgattatva el a regionalizmust szorgalmazó hangokat.
      Nehéz úgy magyar érdekérvényesítésről beszélni, hogy a magyarság egy tekintélyes része nem szólhat bele a nemzet sorsának alakulásába, vezette be előadását András Imre, a Magyarok Világszövetségének régióelnöke, párhuzamot vonva a horvát és a magyar politikum között. Az előbbi azonnal megadta a határain kívül élő horvátoknak az állampolgárságot, így például román falvakban élő horvátoknak is beleszólásuk van nemzetük sorsába, míg a magyarországi politikai elit a mai napig nem teljesítette 1989-es ígéretét. Az állampolgárság kiterjesztése a külhoni magyarokra a nemzet újraegyesítésének alapja, olyan erőket vinne vissza a magyar élet vérkeringésébe, melyek segítenének azt kimozdítani mostani helyzetéből nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is, jelentette ki András Imre, hangsúlyozva, hogy legkönnyebben ellenzéki pozícióból lehet elérni az állampolgársági törvény megfelelő módosítását, mégpedig a kétharmados törvények megszavazásának feltételéül szabva azt.
      Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök a Székely Nemzeti Tanács tevékenységét, valamint a székelység autonómiaigényét mutatta be, s előadása végén – többször is kitérve az RMDSZ autonómiaellenes szerepére – arra a következtetésre jutott, hogy „a legnehezebb harcot a sajátjainkkal kell megvívnunk”. Az előadások végén kétórás műhelybeszélgetésre került sor a mintegy ötven hallgató felével, melynek során a székely autonómia kivívásának lehetőségeit latolgatták a résztvevők.
      A pénteki nap filmvetítéssel indult, Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke mutatta be Wass Albert földjén – mezőségi kilátások című filmjét, ezt követően Fábián Gyula, a Babeş–Bolyai tanára tartott előadást a kisebbségi autonómiaformák nemzeti és nemzetközi jogi szerepe címmel. A nemzetközi jogász úgy vélekedett, az erőszak elnapolja a megoldást, előadásából viszont kiderült: míg a nemzetközi jog igen halvány hivatkozási alapot jelent, a tíz évvel ezelőtt megkötött román–magyar alapszerződés szerint semmi nem kötelezi a feleket etnikai alapú autonómiák biztosítására, ráadásul a román alkotmány 152. szakaszának értelmében nem képezhetik módosítás tárgyát a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései.
      Mindazonáltal az autonómia az egyetlen eszköz, amely képes arra, hogy az állam integritását megőrizve biztosítsa a kisebbség fennmaradását az illető országban, a nemzeti kisebbség lojalitásának pedig ára van. Annak kapcsán, hogy a konferencia szervezői Erdélyt nem annyira Románia, mint inkább Magyarország társaságában jelenítették meg, az előadó rávilágított a román és a magyar álláspont alapvető különbségére e kérdésben: elmesélte, egy alkalommal, mikor a magyarországi politikusok sokadik alkalommal nyilatkoztatták ki, hogy a magyarok végképp és visszavonhatatlanul lemondtak Erdélyről, s egyetlen lélek sem munkálkodik annak visszaszerzésén, Năstase megjegyezte: „Ha mi vesztettük volna el, mi megpróbálnánk.”
      Fábián Gyula kitért arra is, hogy a konferencia előtti napokban magukat román újságíróknak kiadó személyek keresték telefonon, felelősségre vonva, hogy merészel egy ilyen konferencián előadni. Mikor az „érdeklődők” látták, hogy az előadó (egyébként kolozsvári ügyész) hajthatatlan, és nem talál kivetnivalót az értekezletben, fenyegetően megjegyezték neki: úgy tartsa meg előadását, hogy jelen lesznek a „Siguranţa” emberei is.
      Az Európai Unióban már működő autonómiaformákat, valamint a ’89 utáni erdélyi autonómiatervezeteket ismertette Bognár Zoltán politológus. Kiderült, a rendszerváltozás óta tizenöt erdélyi autonómiatervezetet dolgoztak ki magánszemélyek, az RMDSZ vagy szakértői csoportosulások, az első 1991-ben, míg a legutolsó 2005-ben látott napvilágot, még sincs előrelépés a nemzetrészünk fennmaradása szempontjából talán legfontosabb célkitűzés ügyében.
      Bárdi Nándor történész a budapesti kormányzatok 1989 utáni magyarságpolitikáját elemezte, kitérve annak jelenlegi (valójában ’89 óta tartó) bénultságára. A Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete munkatársa számba vette, hogyan használták fel az elszakított területek magyarságának ügyét a különböző kormányok és pártok saját identitásuk építésére, valamint szavazatszerzésre. Ebben a kontextusban kell nézni a 2004-es népszavazást is, amely valójában nem erről a kérdésről és egyáltalán nem az elcsatolt területek magyarságáról szólt, magyarázta Bárdi. Szólt a külhoni magyarok nyilvános és rejtett jövőképéről, az elsőhöz az autonómiát, pontosabban az arról való nyílt beszédet, a másodikhoz az elcsatolt magyarok azon igényét sorolta, mely a magyar állam részéről való emancipálásukra irányul, tehát azt az igényt, hogy a magyar állam őket is polgáraiként kezelje – ahogy azok voltak elődeik ezer éven keresztül.
      Miért adom a nevemet egy ilyen címet és jelképrendszert viselő konferenciához és főleg miért látogatok el oda, mikor Strasbourgban éppen akkor egy fontos szavazásra kerül sor? – kérdezték tőlem többen, mesélte Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő, a konferencia fővédnöke péntek délutáni előadása bevezetőjeképpen. Azért, mert ha fiatalok ilyen témákkal konferenciát szerveznek, azt kutyakötelességünk üdvözölni és támogatni, különben is helye van a megszokottól eltérő kérdésfelvetésnek, válaszolta meg a hallgatóságnak is az értetlenkedők kérdését.
      Gál Kinga előrebocsátotta: őszintén fog beszélni, ezért ne lepődjön meg senki azon, hogy kijelenti (gyakorlatilag az ellentétét fogalmazva meg az elmúlt évek összmagyar politikai erői ígéreteinek), az EU nem fogja megoldani az erdélyi magyarság gondjait. Az EU sem autonómiát nem fog adni, sem a többi, Trianon óta létező problémát nem fogja rendezni, de azokat nem is Brüsszelnek vagy Strasbourgnak kell megoldania, hanem nekünk magunknak. Itthon kell autonómiáról beszélni és itthon kell kérni azt, annak minden velejárójával (egyetemtől valós esélyegyenlőségig mindennel), figyelmeztetett Gál Kinga, rávilágítva, hogy az EU egyrészt tagállami hatáskörben akarja hagyni a kisebbségi kérdéseket, másrészt nem is ismeri magát a problémát, nincs tudatában annak, hogy esetünkben miről van szó, az EP-képviselők még azt sem tudják, mikor „került” ide a magyarság, nemhogy lelkiismeret-furdalásuk legyen Trianon miatt.
      Csatlakozás előtt valamennyire figyelnek még ezekre a kérdésekre, utána viszont átminősülnek az erre vonatkozó elvárások. Mi amikor kikerültünk, már egy teleírt táblát találtunk, amelyen nehezen lehetett javítani, de azt teljesen letörölni és újraírni már lehetetlen volt, idézte fel a képviselő asszony. Kérdésünkre, ha csak a csatlakozás előtt figyeltek ránk, ugyanakkor nem ismerték a helyzetünket, miért nem jelezte a Fidesz, hogy itt súlyos megoldatlan problémák vannak például azzal, hogy nem szavazza meg Románia felvételét 2005. szeptember 26-án, Gál Kinga azon meggyőződésének adott hangot, hogy ezt várta tőlük az erdélyi magyarság, és nagyon rossz üzenete lett volna annak a jelzésnek, hogy nem akarják az erdélyi magyarságot beemelni az európai közösségbe. Különben sem voltunk kormányon, nem 2/3-os döntésről van szó, és amúgy is eldöntött kérdés volt már, mondta Gál Kinga.
      Nem akarván túlzottan borúlátónak tűnni, a politikus megemlítette, hogy ha nem is oldja meg az EU a problémáinkat, a vezérelvei segítségünkre lehetnek ebben. Azokra az alapokra, melyeken az EU nyugszik, lehet építeni, ha elég érett hozzá a közösség. Az EU minden polgárának joga van részt venni az élete alakításához szükséges döntések meghozatalában, és ez a régiókra is vonatkozik. Amit Brüsszelnek mondunk, azt jobban hallja Bukarest is, de a teendő a közösségekre vár, hangsúlyozta Gál Kinga. Mikor megkérdeztük, véleménye szerint hogyan lehet az EU-ban magyar érdekeket képviselni az ott legitimnek tekintett RMDSZ-szel szemben, az értekezlet fővédnöke kitérő választ adott, ám megerősítette, hogy az RMDSZ nem képviseli az erdélyi magyarság érdekeit, mondván, hogy a bővítési biztos többször kérdezte tőle: honnan tudja jobban, mire van szüksége az erdélyi magyarságnak, ha az RMDSZ nem hangoztatja ezen igényeket? Az RMDSZ ellenében senki nem tudja megvédeni az erdélyi magyarság érdekeit, mert megkérdőjelezhető szavainak a legitimitása, ezért fontos, hogy tudjunk együttműködni, és megfelelő képviselői legyenek az erdélyi magyarságnak az európai parlamenti választásokon, üzente az illetékeseknek Gál Kinga.
      A délután további tartalmas előadásokkal telt el: Toró T. Tibor belső ellenzéki RMDSZ-es politikus az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének kudarcáról beszélt, Bakk Miklós politológus az EU-ban ismeretes nemzetkoncepciókat ismertette, Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke pedig az erdélyi ifjúsági érdekérvényesítés lehetőségeiről értekezett. Utolsóként Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke vont párhuzamot az európai kisebbségi felsőoktatás és a Babeş–Bolyain uralkodó állapot között, ezt követően pedig a másik BKB-alelnökkel (aki ugyanakkor a magyarellenes megtorló intézkedések másik áldozata volt, és állásába került a magyar ügy képviselete) késő estig vezettek műhelybeszélgetést az érdeklődőkkel.

  • Despre baza de date

Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară.

În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date.

Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  în viitoare analize.